A lap feldolgozottságának foka

Dal Anglia férfiaihoz

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dal Anglia férfiaihoz
szerző: Percy Bysshe Shelley, fordító: Kosztolányi Dezső

                    1

Angol férfiak, mért arattok,
ha mindig a porban maradtok?
Mért szősz, szegény angol takács?
ha a ruhád elhordja más?

                    2

Mért hízlalod, véded, amíg van
erő karodban, holtodiglan,
ki szívja életed erét,
komisz uradat - a herét?

                    3

Angol Méhecskék, mért tinéktek
tőr, lánc, bilincs, miért siettek,
hogy fullánktalan uratok
uralkodhasson rajtatok?

                    4

Van, munkád, házad és szerelmed,
kenyeredért nem kell perelned?
Akkor mi hát a díj, a bér,
a könnyedér, fájdalmadér?

                    5

Te vetsz, s vetésed más aratja;
kincsed van, s másnál a lakatja;
szősz, s jó ruhát csak urfi hord,
van kardod, s elveszi a lord.

                    6

Vess - s légy ura az aratásnak;
gyüjtsél - s ne engedj senki másnak!
Szőj - s jó ruhád oda ne add;
kovácsolj kardot - s védd magad.

                    7

Lakásod nyirkos pince odva;
urad fenn dőzsöl mosolyogva.
Láncot csináltál? Ez a cél,
rád villog a kemény acél.

                    8

Hiába munkád és sírásod,
ásóddal ennen sírod ásod.
Csak szemfedőt szősz, bús fia
e földnek: sírod - Anglia!