Czifra szűröm Veszperémbe vettem

Népdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Czifra szűröm Veszperémbe vettem

Czifra szűröm Veszperémbe vettem,
Érte harmincz forintot fizettem;
     Hogy ha vállaimra fölterítem,
     Még az angyalát is elkerítem.

Zsíros ümög, gatya vagyon rajtam,
Sarkamat veri tarisznyaszíjam,
     Félre csapom cseperke kalapom,
     S széles e világra semmi gondom.

Itt sétálok végig az utczában,
Csuka-orru ficsóros csizmában,
     Fényes baltám vállamra legyíntem,
     Szíjostoromat neki eresztem.

Csak ugy harsog, akkorát durrantok,
Reggel korán legelőre hajtok;
     Két kolompos a gulyám előtt jár,
     Utánok én ― megint a kis bujtár.

Ha már a falu végére érek,
A korcsomába egyet betérek,
     Igy kiáltok: hallja korcsomáros!
     Van-e még ollyan nyolcz karajczáros?

Töltse tele két itczés kobakom,
Az árát, isten ugyse! megadom.
     Kérem szépen, várjon csak egy hétig,
     Kifizetem utolsó fillérig. —

Addig irja fel a ház falára:
Hány forintnak hágtam a nyakára;
     Irja fel azt, hány itcze bort vettem,
     Miért egy karajczárt sem fizettem.

Gazda uram, ne féljen kegyelmed!
Itt hagyom ám boraért szűrömet;
     S ha ki nem váltom a jövő hétre,
     Akasztasson a czégér helyére.