Anna-bál

Anna-bál szerző: Juhász Gyula

1912

Lelkemben áll a boldog Anna-bál,
Örvénylő vágyak táncoló csapatja.
Ma nincs enyészet, mélabú, halál,
Ma zászlaját a mámor fölragadja,
S a szív, vert életem haló patakja,
Ma megdagad száz zsongó látomással,
S a szerelem mély tengerébe áthal.

Ma újra koszorút fon az öröm,
És nászi fáklyát lenget a dicsőség,
S a jövendőség kapuját töröm,
S látom magam, győzelmek ifjú hősét
És vár a nagy, a holdasan zengő rét,
Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem
Alélva boldog nyáréji derűben.

Ó, szerelemnek holdja, szűz arany,
Ó, fiatalság éje, végtelenség!
Hiába sírok s áltatom magam,
A nyár és vágy elvesztek már nekem rég,
S orgonahangján a sok büszke emlék
Ott zsong a távol, mély látóhatáron,
Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.