Ad Faunum

A Wikiforrásból
Ad Faunum
szerző: Horatius, fordító: Radnóti Miklós

Rebbenő nimfák szeretője, Faunus,
táncosan lépdelj ragyogó mezőmön
és ha búcsút intsz, a kicsiny gidákhoz
              légy kegyes isten;

néked áldoztunk! betelőben évünk,
serleged csordul, Venus áldomása,
ősi oltár ég, fodor enyhe füstök
              illata szálldos.

Kisded állat bőg a napos mezőkön,
ünneped megjött, a december éke,
s méla ökrökkel pihen itt a fűben
              pásztori népség;

bégető nyáj közt legelész az ordas,
árnyat ejtő lomb motoz ép fölötted,
s boldogan kurjant a paraszt, ha hármat
              rúghat a földjén.