A városi és a mezei patkány

A városi és a mezei patkány szerző: Jean de La Fontaine, fordító: Radnóti Miklós

A városi patkány egyszer
meghívta a mezeit,
s jó, polgári ételekkel
úri tálakat terít.

Finom perzsaszőnyegen volt
minden, mit nagy konyha ád;
bő, vidám bendőtömés folyt,
jól evett a két barát.

A lakoma nem ért véget,
még kínálást hallani,
mikor a szép ünnepséget
megzavarta valami.

Zaj hallatszik s innen-onnan
gyanús léptek neszei,
s a városi patkány surran
s követi a mezei.

Ujra csend lett, visszatérnek
mindketten a résen át;
s szól a gazda a vendégnek:
„Itt a hús, folytassa hát!”

– „Elég volt, – felelt a másik –,
holnap én hivom meg Önt.
Úri koszt nem lesz rogyásig,
de nagyúri lesz a csönd;

semmi sem rémít a réten,
úgy eszünk. Nem élvezet,
hogyha jódolgunk felett
rettegés lapul sötéten!”