A rohateci Máriánál

A Wikiforrásból
A rohateci Máriánál
szerző: Juhász Gyula
1911

Morva határ és szeptemberi táj,
Oly kékek a hegyek.
Szívemben orgonál ma, ami fáj:
Máriához megyek.

Ó idegeni, boldog Szűzanya,
Te fekete-fehér,
A születésed napja ez a nap
S szívem már nem remél.

Idegen tájak gyermeke vagyok,
De hozzád jöttem én,
A glória, mely fejeden ragyog,
Ragyogjon ma felém.

Elhoztam íme, szűz Virág, neked
E táj virágait,
Kései, őszi mind, színükveszett,
De szívem is avitt.

S nem kérek én, költő és idegen,
Tőled már földi jót,
Csak engedd, hogy törött tekintetem,
Mely fényeket ivott,

Rajtad legeljen, mint híves patak
Vizén a szarvasok
S lehessek egykor én, fáradt gyerek,
Vidám és bölcs halott.