A nyúl füle

A nyúl füle szerző: Jean de La Fontaine, fordító: Radnóti Miklós

Az oroszlánon mély sebet bökött egy hős
        nagyszarvu állat s most a bősz
        király dühöng és büntetésül
        száműzi országából végül
a szarvat hordozó, bús állatok sorát.
Kos, kecske, birka, juh, mind árad a határnak,
        hazát cserél az őz s a dámvad
        elhagyja gyorsan otthonát.
Egy nyúl, meglátva nagy fülének hosszu árnyát,
        félt, hogy nehány hóhérlegény
szarvnak kiáltja ki fülét s a sok kemény
döfős szarvaknak is majd benne véli párját.
«Ég áldja hát tücsök szomszéd, én költözöm,
a végin még szarvvá lesz két fülem, - s köszön,
s ha kisebb volna, mint a struccé, - gyönge lélek,
én félnék akkor is!» - «Még tán agancsa lesz, -
        szól a tücsök, - ne tartson Ön hülyének,
        két istenadta fül csak ez!»
        «Szarvnak minősitik, hiába!
hirhedt egyszarvunak néznek majd, - szól a gyáva
és tiltakozhatom, az érv bármíly remek:
        sóhivatalba küldenek.»