A láthatatlan kéz

A Wikiforrásból
A láthatatlan kéz
szerző: Gárdonyi Géza
Mai csodák


       Hányféle állat él a világon? Az elefánttól a bányász belében élő anchylostomáig mekkora a sorozat? És mire való ez a sok állat?
Bármelyik állatot nézzük mind olyan tökéletes gépszerkezet, aminőt ember előállítani képtelen.
A légynek másszerkezetű a lába, mint a lóé, és másszerkezetű a tüdeje, a gyomra, mint a lóé, és más a vére is, de azért csakúgy tud járni, mint a ló, csakúgy a levegő és az emésztés élteti, mint a lovat, és csakúgy vér kereng benne, mint a lóban.
Micsoda nagy a különbség a madár és a hal szerkezete között, s mégis mind a két szerkezet tökéletes, tökéletességében csodás és élete eredetében megérthetetlen.
De minden élet ilyen.
Minden élet mozgásra és munkára van kényszerítve. A munka a táplálék megszerzése. a magavédelem, a párkeresés és az ivadékok védelme.
Minden állat keresi a maga kenyerét és megtalálja.
Minden állat keresi a maga szerelmi társát, és megtalálja.
Minden állat gondoskodik utódokról, és vannak utódai.
Ki vezeti az állatot a neki való kenyérhez?
Ki vezeti az állatot a neki való párhoz? Ki tanítja arra, hogyan biztosítsa utódait? A madár bölcsőt rak a kicsinyeinek, táplálékot hord nekik, s mikor megtollasodtak, repülni tanítja őket.
A pók, a pillangó lerakja a tojásait és fátyollal fonja be: sem esső, sem hó, sem a tél fagya nem hat azon által.
Egy darázsfaj a fában fúró féreg járását hallgatja, s a kérgen át beszúrja hosszú tojócsövét a féregbe: abba rakja a tojásait.
Ki tanította erre azt a darazsat?
Ki tanítja a hernyót arra, hogy gubót fonjon magának, s ott fonja meg, ahol bántalomtól legkevésbé félhet.
Ki tanítja a pókot hálót kötni?
Ki tanítja a madarat fészket rakni? A fészek helyét megválasztani, belsejét kisimítani. S micsoda fonat a függő cinke, a sas, a gólya fészke! Kéz nélkül! S ki tanította a fecskét arra, hogy polyva és sár tartja össze a sarat?
Ki tanítja a kis vak macskakölyket, hogy az anyja emlőjében keresse a táplálékot?
Az ember mindennap eszik követ. Ez a kő a só. A fölösleges só a vesék utján távozik el a testből.
Mármost, ha vizet nem innánk, a só lerakódna a gyomrunkban és elpusztulnánk. Nem tanítja az embert senki, hogy vizet nyeljen a só elolvasztására. Ha az emberben só van, a test vízivásra kényszeríti az embert. Ez a kényszerítés olyan erős, hogy szenvedést okoz. Az ujmódi rabvallatás megmondja hogy mekkora az a szenvedés.
Ki tette a testbe a vízivás kényszerét, amely felébred minden sóevés után, és el nem csillapodik, mígcsak az ember a sóolvasztásra eleget nem ivott?
A csirke, amikor a tojásból kikelt, a földön ennivalót keres és innivalót keres. Ki tanította rá?
A kutya mikor beteg, olyan füvet eszik, amelytől meggyógyul. Ki mutatta meg neki ezt a füvet a százezernyi növény közül?
A rabságban született pók hálót köt az ő üvegházában. Senkitől se látta, de azért épp úgy kiszámítja, hol legalkalmasabb a főszálat megfeszíteni, hol legalkalmasabb a mellékszálakat megerősíteni? Ki tanította rá?
Hány állat van a világon, eddig meg nem olvasta senki. A test érettségének idején az mind kénytelen a fajfentartás törvényének engedelmeskedni. Az ember is. Erre se kell tanítás. Nem engedelmeskedni olyan gyötrelem, amely felér a legnagyobb betegséggel. Ki ez a parancsoló?
A tudósok minderre így felelnek:
- Az ösztön.
És azt hiszik, hogy ezzel meg van magyarázva minden.
Hát a gyógyulás?
Akár növényi, akár emberi test begyógyul, ha a sérülés a test erejét meg nem haladja.
A gyógyulásnak ez a folyamata csodás és érthetetlen. A bőrképződés p. égési seb helyén: hogyan képződik alól az uj bőr, hogyan halad ezzel fokozatosan a régi bőr elszáradása és leporladozása.
A test hogyan veti ki magából p. a tüskét? A növény ott ahol gyönge, hogyan erősíti fiagát? A letört galyat hogyan pótolja ujból a természet?
A nyelv és a gyomor.
Ha a gyomor malma el van látva őrletni valóval, a nyelvre a nyál fehérnyéje ül: nincs étvágy. Ha az őrletni való elfogyott s a gyomor munkát kiván, a nyelvről eltűnik a nyál-sár: a nyelvidegek izgalmasan jelentkeznek.
Az ízlés micsoda élénk az éhes embernél! A test gépezetének az a része, amelyen az emberi akarat uralkodik: vérkeringés, bélmozgás, máj, epe, vese működése. Micsoda automobilok!
Mitől hát mindez? - önmagától?
Hogy ami van, van? Hogy ami van, mozog? hogy ami él, él? Mi módon él?
A vagyok.
A test mint gép. A csontgolyóba tett agy. A csontkosárba zárt szív és tüdő. A legtökéletesebb fényképezőgép. A bőr. Az öt érzék csodái. A járás, hogy nem a láb tud járni, hanem az agy. A köröm növése a kopással kombinációban.
A nő mint vonzóerő embernél és állatnál. A nap mint világkályha és világlámpás. A tenger és benne a sok víz? A föld forgása. Matematikai és geometriai számítások a világtérben. A tűz, melyről senki se tudja mi az. Az elektrom, a mágnes.
A tojás, benne az élet csirája: 21 nap és átváltozik állattá. Tessék csinálni olyan tojást, amelyikből tyúk lesz!
A gyermek. Kedvessége, tisztasága.
Az anyai szív.
Mi a levegő? A föld lehelete? Honnan jött? Mért nem hagyja el a földet?
A repülő állat: Isten repülő gépei. A madár tolla maga egy mechanikai csoda. - S ki tanította a fecskét, hogy mindig itáliai földön át menjen Afrikába?
Az élet első csirája a Földön. S hogy abból másik élet vált elő.
Az anya vérkeringésével való összekapcsolódása a születendő új embernek. Az anya vérkeringésétől való elszakadása annélkül, hogy az élete megszűnne. A csecsemő kilenc hónapig nem lélekzik, de mihelyt levegőre kerül, kilenc percig se lehet meg levegő nélkül.
A lélekzés: gép, amelyet a levegő hajt s tart frissen.

Azt mondjuk: a csodák világa lejárt.
Azt mondjuk: nincsen Isten, és puszta véletlenség szülte és kormányozza a világot. Bizony mondom: soha nem látódott még annyi csoda a világon, mint attól az időtől kezdve, amikor az emberi szem a természetre fordul.