A költő (Juhász Gyula)

A Wikiforrásból
A költő
szerző: Juhász Gyula
1923

Öreg kolostorok mély árnyán kispapok
Tömjénes bánata: én testvéred vagyok.

Ifjú rebelliók friss barikádjain
A megváltó igék: nekem rokonaim.

Mélységes pusztaság éjén a meztelen
Jegenyék zokogó panasza egy velem.

Haragvó óceán dereglye-élein
A bolygó Elm tüzek tűnő testvéreim.

Az én fohászomat kongatja a harang
S honvágyamat viszik a vándor madarak.

S melyeknek fénye már halott űrből ragyog,
Rokonaim a rég kiégett csillagok.

Múltak, jövők között állok epedve én,
Heraldikus talány a Mérleg közepén.