A Végeken, északon

A Wikiforrásból
A Végeken, északon
szerző: Juhász Gyula

E bús erdők fölött
─ Ma köd van és enyészet ─
Egy ősi óriásnak
Mérföldes lába döngve lépett.

Egy ősi óriás
─ Még él a vén regében ─
Árnyéka feketéllik
Ma is e letarolt vidéken.

S ez árny ma rámborul
─ Most ősz van, s lesz-e nyár még? ─
És járok holt határon
Árnyak sorában, én is árnyék!