26. szonett

26. szonett
szerző: William Shakespeare, fordító: Győry Vilmos és Szász Károly

Szivem királya! kinek érdemed
Rablánczra fűze hozzád örökön,
Nem elmésségem’, csak hűségemet
Vágy tanusitni írott hirnököm.
Hűségem oly nagy, hogy ily gyönge elme
Szókban szegény, méltón ruházni fel;
De meztelenségét szived kegyelme
Tán elfödendi elméd fényivel.
Mig majd a csillag, mely sorsom intézi,
Sugármezét rám ölti fényesen,
Szegény didergőt ótalmába vészi
S kegymosolyodra méltóvá teszen.
Majd földicsekszem akkor: mint szeretlek!
Addig szegény fejem’ hadd födje rejtek!